handball in europa

Mint ahogy az várható volt, a bajnoki döntő utolsó hazai meccse gálába fulladt az ellenfél tehetetlenségének okán. Kurva nehéz átlövő nélkül játszani ugyanis, ezt aláírjuk, így lényegében esélytelenül, vágóhídra érkezett az ezüstérmes Pick Szeged a Veszprém Arénába.

Ezt a posztot egyszer már megírtuk, így most verdes a hideg veríték, hogy újra kell fogalmazni érzésünk szerint tökéletesre sikerült alkotásunkat, melyet benyelt a blogmotor. Fasza. No nem nyavalygunk, folytatjuk. 

Tehát a 3. mérkőzés olyan volt, amilyen.  Legnagyobb sajnálatunkra az elmúlt 2 év majdnem összes "rangadója" ilyen volt. Szar. Szinte nevetségesen egyértelmű, unalmasan fölényes, egyoldalú, és még ha ezek Veszprém győzelemmel is zárulnak, akkor is ilyenek. Vagyis nagyon piros szemüveg kell ahhoz, hogy az ember lánya ezekben az eredményekben (40:28) felfedezze a szépséget, konkrétan azt a fajta szépséget, amiért mi magunk meccsre járunk. A szikrázó küzdelmet, az izgulást, a szájrágva kijelzőfigyelést az 58. percben. Kész szerencse, hogy lementünk Szegedre, mert a 3 mérkőzés közül annak az egynek volt méltó a színvonala egy bajnoki döntőhöz. Ez van, megvan a 18. bajnoki cím, amiért hálás köszönet a csapatnak, klubnak, anyunak, ennek-annak, mindenkinek, akinek köze volt hozzá.

Viszont volna itt még egy-két dolog, ami böki a csőrünket. Azon kívül, hogy idén már nem akarunk olyan szakmailag aktuális kérdéseket feszegetni, mint a kapus-para megoldása, Sesum b2-ben való játszatása, stb..., felmerül az a kérdés is, hogy vajon 2010-ben mitől lett kockázatosabb egy bajnokavatás az Arénában, mint eddig bármikor? Történt ugyanis ama csúfság, hogy ezévben (szerintünk eddig egyedülálló módon) elmaradt a fizikai kontakt lehetősége játékos és szurkoló között. Na nem arra vágyunk ám, hogy holmi sztárocskákat tacsizhassunk fenéken, nem. Egészen egyszerűen az eddig szokásos pályára beözönlés, autogramm kérés, közös fotózkodás lehetősége lett elsumákolva, de rendesen. Még csak nem is magunk okán vagyunk szomorúak, hanem a lógó orral kifelé bandukoló porontyok arca miatt. 

Helyette volt kivetítő az Aréna előtt, ami megsüvegelendő kezdeményezés, de jelen esetben semmi értelme nem volt, mert az a 20-40 ember, akik íly módon nézték a meccset, nem mondható számottevő tömegnek. Hiányzott a bajnokavató hangulat, na. Úgy tűnik, ez itt, már tényleg természetes. Pedig mi komolyan gondoltuk az ünneplést, ezt igazolhatja a Fa János névre hallgató megállóhely törzsközönsége is.

Sebaj, jövőre újra nekiugrunk, hátha pihenés után tudjuk majd értékelni a bajnoki aranyat, tudjuk majd érteni a viccet és hátha előrébb jutunk Európában. 

Tisztázzuk tehát, mi az a változás, ami már most biztosan tudható a kerettel kapcsolatban. 
Jön: Laluska Balázs (Cimos Koper) - mit várunk? Leginkább a védekezésünk alappilléreként bírunk rá tekinteni, miközben természetesen folyamatosan várjuk tőle a leoni csodát (gólokat!). De nem vagyunk túl vallásosak és nem gondoljuk, hogy Vujin mögött sok szerepet kapna támadásban, tehát vegyük úgy, mintha Lapac helyett jönne, annak meg még akkor is csak örülni tudunk, ha Laluska mozdulatait egy favágóéról kell őszre makulátlanra finomítani. Nem lesz egyszerű.
Jön: Császár Gábor (Chambéry) - mit várunk? Tőle rendkívül sokat. Örülünk, hogy végre ideért, mindenféle kétely nélkül. Neki itt és most kell azt bizonyítania, hogy zsenialítása nem rapszódikus, hogy igenis képes húzóemberré válni, úgy játszani, hogy a szar játéka is veszélyt jelentsen az ellenfélre, mert ő képes erre. Plusz 1 jó heteslövő és akár egy 5+1-es védekezési formáció +1-e is lehetne. Nagyon kíváncsiak vagyunk.
Jön: Nagy Kornél (Dunaferr) - mit várunk? Semmit, megmondjuk őszintén. Ami azért fasza, mert így csak pozitív meglepetés érhet. Keressük ebben az igazolásban aaaaaaaaaa mindent, de azon kívül, hogy esetleg Lajos keze alatt végre férfivá érik a gyerek, sok jót nem remélünk. Talán pozitív még a régi dunaferr-es csikók felnőttként való újraegyesülése, kiegészítve másokkal. Meglátjuk. 
Képben van még: Paul Teodor (Pler) - mit várunk? Tőle konkrétan azt, hogy maradjon a helyén. Mert ugye csak ez jelentené azt, amit mi szeretnénk, hogy Peric egójából egy hegyet lefaragva a jelenlegi kapuspárral vágunk majd neki a következő szezonnak is. 

Megy: Ivan Lapcevic (visszavonul) - mit várunk? Az a nagy büdös helyzet, hogy ezért szinte bármit megadnánk, ugyanis a legnagyobb idei erősítésünk az lehet(ne), ha ez végre megvalósul(na). Bejelentve sajnos még nem lett, ezért fázunk egy kicsit, tudván, hogy Lajos kifejezett kérésére szerződtettük még egy idényre, tavaly. Hiba volt. Ordas. Minden tiszteletünk Lapacé, de egyszerűen már annyira lassú, hogy vagy még suta is, vagy csak üt, de hogy késve, az 100. Sehogyan sem jó. Vagy már középen megverik, vagy csak előnyt szereznek rajta és szélről kapunk 6 tucat tiszta ziccert. Semelyik sem jó. Idén összesen tán 2 elfogadható meccset hozott, év elején ráadásul nagyon fegyelmezetlen is volt. Amikor ősszel megsérült, geci jól védekeztünk nélküle. Tessék csak visszanézni a velenjei meccs utániakat!
?Megy?: Zarko Sesum - mit várunk? Egyértelműen azt, hogy maradjon és kapja meg a lehetőséget b2-ben. Egyszerűen nem hisszük el, hogy ezen a poszton nem jutott neki idén másfél óra. Márpedig nem. Mindezt annak tudatában, hogy a gyerek ott és itt szeret(ne) játszani és nekünk hosszútávú megoldást kell keresnünk Csárli helyére. És nem. Nem értjük. Valahogy itt valaminek lennie kell még, amit nem tudunk. 
Megy: Milan Mirkovic (Cimos Koper) - mit várunk? Hihi, hát semmi észvesztő változást. Nem ez a szint, bár nem is nagyon próbáltuk kihozni belőle a maximumot, de ilyen mindenhol van. Nála legalább egyértelmű a helyzet, mennie kell.
Kapuspara: Fazekas Nándi/Dejan Peric - mit várunk? Nyugalmat, józanságot, megoldást. Nagyon nagyon szomorú pandák lennénk, ha bármelyikük is elhagyná a klubot. Naív és kincstári optimizmusunkkal azt várjuk, hogy zárja össze valaki egy hétre őket Lajossal, adjon be nekik töményet és beszéljék meg az összes nevetséges problémájukat, aminek az legyen a vége, hogy félidőznek jövőre, esetleg önkritikát növesztve egymást cserélgetik le. Pedagógiai kudarcnak minősítjük már így is az esetet, nem tudom mivé neveznénk át, ha egyikük lelépne. Azt azért megsúgjuk, hogy bár tudjuk, hogy jelenleg Peric klasszisokkal jobb kapus, viszont egy fokkal búsabb pandák lennénk Nándi távoztával.