Az első félidőben volt csak igazi ellenfél a szlovák bajnok, az MKB Veszprém könnyedén húzta be első győzelmét a Bajnokok Ligájában. A 27-35-re végződő találkozón kicsit álmosan, nyögvenyelősen kezdett a Veszprém, az elején hiányzott gyakorlatilag a teljes védekezés és ebből adódóan persze a kapusteljesítmény is. Ráadásul Nándinak még egy iciripiciri szerencséje sem volt.
Vujin könnyedén lőtt góljai azonban már ekkor is érezni engedték a 2 csapat játéktudásbeli különbségeit. Ismerjük jól a Presovot, tudjuk, hogy van náluk egy balkezes lombrágó ogre, aki negyed órán át képes jól játszani, aztán egyszerűen elfárad magától. Van még egy keménykötésű beállójuk is, akit rohadt nehéz szabályos keretek között kordában tartani, aztán ennyi.
És tényleg ennyi volt. Lajos taktikailag megvariálta kicsit a csapatot, Terzic jött irányítani kezdőbe, ennek rém egyszerű oka volt, az, hogy készültünk a szlovákok gyors indulásaira, középkezdéseire, és nem szerettünk volna hosszú oldalról kettőt cserélni. Ugye Vujin egy. És hát ezért voltunk kénytelenek Gulyit is nyaggatni meccs elején, pedig csórikámnak fáj a lába, cefetül. Tartotta a lépést kifulladásig a szlovák bajnok, ez gyakorlatilag a 20. perc környékén következhetett be emlékeink szerint, és nagyjából itt lépte meg Lajos a kapuscserét!!! is. Igaz, hogy negatívba, mert Nándit cserélte Peric-re, de mindegy, ne legyünk telhetetlenek, első lépésnek kiváló volt.
Az első félidőt megnyugtató, ám némiképp csalóka előny birtokában fejeztük be, ugyanis a játék képe nem mutatott 4 gól differenciát. A második félidő elején aztán megrázta magát mindenki, pikk-pakk elhúztunk a Peric-védések utáni indulások, lerohanások eredményes befejezésének köszönhetően, így semmi izgalom nem maradt a végére. Mondjuk nem is nagyon bántuk, az tény.
Összességében azt kaptuk, amit vártunk, egy kérdések nélküli magabiztos győzelmet a BL nyitányunkon, lehet tehát teljes figyelemmel, nyugodtan a Hamburgra koncentrálni.
Vicces kis színesként aposztrofáljuk, hogy a szlovákok komolyan elhitték, hogy nyerhetnek, ami nem baj, csak MUHAHA. Állítólag az aznapi újságok az év meglepetését harangozták be.
A B(éla) csoport másik fontos meccse ebben a fordulóban a Hamburg montpellieri vendégszereplése volt. Megnéztük azt is és kijelentjük, hogy egyáltalán nem fostuk össze magunkat, ami jó.
A Hamburg úgy nyert 4-el, hogy 8 perc francia rövidzárlat kellett hozzá. Semmi különöset nem csinált semelyik csapat sem, ami azért érdekes, mert ennek a Hamburgnak már nemhogy Németország, de Európa tetején volna a helye a kerete alapján. Kellene nekik egy edző. Amíg Schwalb bohóckodik a kispadjukon, addig nem is fognak nyerni a német kupán kívül semmit az égadta világon. Könyörtelenül kihasználták a Montpellier második félidő közepén beköszönő abszolút töketlenségét és az állandó 1-2 gólos hátrányból azonnal csináltak +3-at. Ráadásul Bitter is csak ezidőtájt kezdett el közelebbi kapcsolatot kialakítani a labdával, ami azért nagy előny lehetne nekünk. Reméljük tartja ezt a formáját.
Ellenben a francia kapuban konkrétan parádézott a nyáron érkezett Stoki, de még ez sem volt elég a győzelemhez. Semmi nem változott a tavalyi montepitéhez képest, egyszerűen kevés az, hogy van egy Karabatic/Kavticnik duó a pályán, még ha löknek 10 gombócot is ketten. Jó, hogy a Kielben volt egy ufójuk hátul, de akkor is, gyakorlatilag ez a 2 ember vezette csúcsra azt a csapatot. Meg Lövgren. Aki, a jelek szerint többet számított, mint azt sokan gondolták.
Szóval eléggé csikorognak a kerekek a remek keretek ellenére, ezt valahogyan ki kellene használnunk jövő szombaton. Az biztos, hogy Lajos a padról többet tehet hozzá, mint Vujin jobb 2-ből.
Jah és a maradék 2 csapat papírformája is érvényesült, Göteborgban nyert a Kolding 8 góllal, amivel - több lőtt góllal - vezeti is a tabellát.
