Group A
Némi elfogultsággal ugyan, de teljesen jogosan emeltük ki a fordulóból előző posztunk témáját, a Veszprém-Hamburgot. Amit még teljesen jogosan mellé emelhettünk volna az az A csoport rangadója, egyben a tavalyi BL döntő visszavágója, a mindig érdekes, mindig hajtós, mindig magas színvonalon játszott Kiel-Barcelona.
A spanyolok a múlt heti otthoni botlásuk után nem éppen a legjobb helyre érkeztek pontszerzés céljából, de ebben a csoportban amúgy sincs túl sok kirándulós helyszín. A mérkőzés elején hengerelt a Kiel, egészen pontosan kedvenc ufójuk zárta le a kaput, O'meyer a 9. percben a 7. védését jegyezte, miközben kb. 2 gólt kapott. Az ezek utáni gyors indításokból és Jicha bombáiból alakult ki a félidei viszonylag nagy különbségű vezetés, ám az jól látszott, hogy a mezőnyben nincs ekkora különbség.
A Barcelona szokásához híven nem tört meg, türelmesen kivárta a sorát, majd a második félidő közepétől Saric védéseinek, és Sarmiento zseniális játékának köszönhetően szépen megkezdték a felzárkózást. Összességében igazságos végeredmény született, a Kiel túl korán elhitte, hogy megvan a győzelem, ezt pedig minden valamire való csapat bünteti. Nagyon kellett ez a pont a katalánoknak, csúnya lett volna 2 forduló után pont nélkül lébecolni a halálcsoport végén.
Úgy tűnik valami elkezdett alakulni az oroszlánoknál is, hiszen 2 forduló után 2 idegenben behúzott, nem egyszerű győzelemmel állnak az A csoport élén, és ez számunkra megdöbbentő. Keretük alapján ugyan ők is évek óta abszolválva vannak egy kiugró eredményre, de az - eddig még - várat(ott) magára. Azt tudjuk elképzelni magyarázatként erre a csodás menetelés-kezdeményre, hogy Bielecki tragédiája és az ebből való látványosan gyors talpraállás egyszercsak igazi csapattá kovácsolta össze a Löwent. Láttunk már ilyet közelről, kicsit sem lepne meg, ha tényleg így lenne. Ami biztos, hogy vezetik a halálcsoportot egy Barca-skalppal a zászlón és egy sörgyári kirándulás után. Celje - Löwen 28 -32
folyt. köv.
