Nehéz volt, de nagyon. Nagyrészt magunknak köszönhettük, mert bár sokkal jobbak voltak a franciák, mint amire mi számítottunk, a Veszprém viszont közelében sem volt a múlt heti produkcióknak. A lényeg egyértelműen a két pont, ugyanis ezzel igencsak szép út nyílt a csoportelsőségünk felé. Ha minden kötelezőt hozunk, és Koldingban is nyerünk, akkor megeshet, hogy úgy leszünk csoportelsők, hogy a 2 nagy elleni kintieknek csak presztízs szerepe lesz. Ami pedig nagyon fasza volna.
Bővebben majd a Szeged meccs után csak, mert kicsit megcsúsztunk itt a hétvégén, így szépen elszalasszuk a zírást későbbre. De jövünk.
Itt vagyunk, de csak félig, mert közben fél szemmel a Löwen-Chambery-n lógunk, ami jelenleg 22-11-en áll a második félidő elején. Nagyon szarok a franciák, de hengerel is a Löwen, és csattog az egész közönség. Szeretjük mi is a csattogit, tök szeretnénk kapni egyet megint.
Nos hát térjünk vissza kicsit az erősebb francia csapat magyarországi vendégszereplésére. Megtettek mindent, de tényleg. Abszolút felkészülten, Stokival felvértezve nyerni jöttek ide, és majdnem meg is csinálták. Újra. Nagyon összerakták magukat szombatra, mi pedig valahogy nem működtünk jól, de leküzdöttük őket a végén úgy együtt. Meg Periccsel, ugye. Mi tudtuk, hogy ő ezt tudja, ő nem tudta, hogy tudja-e ezt a padról beállva is? Idén kiderült, hogy tudja. Azért is jó, hogy ezt most behúztuk, mert a következő meccseinket talán nélküle is meg fogjuk tudni nyerni, így lesz egy kis idő a zújraműtétére. Meglátjuk. Viszont Nándinak tartósan fel kéne nőnie a feladathoz, idénre legalábbis mindenképpen.
Stoki külön fejezet. Addig volt elásva Újvárosban, hogy amikor végre kilépett az igazi, európai kézilabdába, egy szempillantás alatt vált klasszissá a maga szerény, svájleni modorával. Mélyen tiszteljük azt a fajta alázatosságot, amellyel ő a munkáját végzi. Sajnos mumusunk, ezt már ki lehet jelenteni. Egy megoldás van az ilyesmire, valahogy ide kell hozni. Hja, persze fingunk nincs, hogy milyen a szájíze ha veszprémi múltjára gondol, de mi akkor is szívesen láttuk/látjuk. Sokáig olvasta régi csapattársai lövéseit, Vujin-bombát például ilyen rezzenéstelen arccal, könnyedén leszedni kapust nem nagyon láttunk. És nem is sokszor fogunk, az is biztos. Mindkét hetesfogását bemondtuk előre, nem is értjük hogy lehetett neki így dobni ezeket. Jó, Marko hetesdobásairól ismert már a véleményünk, nem tudunk mit tenni, nem nézzük aztán jónapot, de hogy Csaszi is kikumja a lehető legszarabb megoldást, az meglepett. Kijön egy lombrágó, nyugodt srác 4 méterre, erre felvágjuk a karjához??? He? Mi tuti soklövőcseles, elfekvős, kapuskikerülős, vagy lába között bepattintós hetest dobnánk, vagy valami ilyesmit. Szóval azért az igen szoros eredmény ellenére azt kijelenthetjük, hogy maradtak ki nem aknázott lehetőségek a játékunkban, három hetes, meg 8-10 kapufa a szar játék ellenére is elcsattant. Persze a nagyszámú léctalálat is egy dologra vezethető vissza, arra hogy fostunk Stokitól. És még mindig fosunk, ráadásul tökjogosan. Rá is szolgált a 39%-os mezőnybeli, és 100%-os hetesgyilok mutatójára, nagyon ki kell elemezni a visszavágó előtt, mert ez így nem ok.
Most kicsit megint felfüggesztenénk az írást, de jó, hogy megtehetjük alapon, visszajövünk, megígérjük!
A tényeket gyorsan idevéssük azért, nehogy szó érhesse a házelejét. Tehát egygólos (27-26) veszprémi győzelem hazai pályán - a szó összes értelmében - összesen 13 perces vezetéssel a meccs folyamán. (Tiszta szlovén meccs-filing volt!) És bár nem x, tehát lóvét nem szakítottunk, de megéreztük a dán meglepit, ezt nem lehet elvenni tőlünk. A Hamburg tehát Koldingban sem nyert, mi pedig kezdjük elhinni, hogy lehetünk elsők. Aztán kilencgombócos szegedi hazai, a vérszegény dán bajnok ellen. Nagyon kellett ez az önbizalom-fröccs, és mondtuk mi, hogy lehet meccset nyerni jobbkezessel jobb2-ben. Fejünkben van még egy sokgólos celje-gyilok Barcelonából (44-33), meg egy újfent meggyőző Löwen-parádé, a Chambery ellenében, aminek köszönhetően bejelentjük, hogy hajszál híja van, hogy elhiggyük, a sárgák komolyan bejelentkeztek valami eredményre. Volt még Bosna-copás otthon, ők most flensburgi zakót kaptak nem túl szűkre szabva. (Ugye-ugye Zagreb). Presov is pontokat hagyott a svédeknél, nekik ezt illett volna ehozni, ezt így látatlanban mondjuk. Cudar, Zagreb, Csehov szépen hozta a kötelezőket, a Valladolid svájci győzelme még szóra érdemes. Ennyi.
Visszatérve a veszprémi meccsre Karabatic sérülése több, mint sajnálatos, ezt most minden irónia nélkül, őszintén mondjuk, ugyanis kolding meccsek következnek francoá szempontból (is) és az nem lesz egyszerű történet nekik (sem). Miután - állítólag - a franciák szándékosságot véltek felfedezni Laluska tökön-térdelő, szerencsétlen mozdulatában nem voltunk restek visszanézni, és ezt egyértelműen cáfolnánk. Az tény, hogy Balázsunk védekező-technikáján - hogyismondjukszépen - akad csiszolgatnivaló nem is kevés, de annál a mozdulatnál sokkal durvább dolgokat szokott ő csinálni. Szarul hangzik, de ki kell mondjuk, nagyon jól jött az nekünk. Egész valószínű, hogy enélkül nem lett volna meg ez a meccs, még akkor sem, ha ugyanígy megőrül a közönség. Ezt a végjátékot is besoroljuk méltó helyére a német vb-n látott dán-magyar, és a nyári, Veszprémben lejátszott magyar-szlovén közé/elé/mögé, kinek hogy tetszik.
Ami még eszünkbe jutott: nem igazán értettük a 4 hete vállsérüléssel bajlódó Nikola indokolatlanul sok eltöltött percszámát a pályán. Meglátásunk szerint Csaszi gyönyörűen el tudta volna látni feladatát, és lehetett volna Nikola a meccsvégi meglepetésember. Valahogy úgy érezzük ezzel az időbeosztással nem lett volna ennyire, szinte már reménytelenül szoros ez a mérkőzés. Lajos ezzel nem értett egyet, ebben biztosak vagyunk. Másik általunk építő jellegű kritikának szánt észrevétel Kornél játszatása. Jól láthatóan képes megbírkózni az elsőzés terhével, jót tesz neki a hangulat és az elvárás, ráadásul igen érett játékot mutat, többet kéne pályán lennie. Ezektől eltekintve tudjuk, hogy szombaton a 2 pont volt fontos, azt márpediglen megszereztük, így nem elégedetlenkedünk tovább. Koldingra fel!
Szerencsére Szegeden összekapta magát mindenki, biztos szarul esett nekik, hogy nem kaptak helyet Európa 10 leghang(ulat)osabb csarnoka között, de hát őszintén szólva az elmúlt másfél évben nem is ezt nyomatták. Na de most dühből megrázta magát mindenki, így igazi faszipántos közönséges-csapatos egymásratalálós meccset futottak a dán Aalborg ellen. Akik - csendben jegyeznénk meg - viszont irgalmatlanul alulmúlták önmagukat. Éppen ezért nem ajnároznánk szarrá mindenkit, nem vagyunk hajlandóak az amúgy is állandóan végletekig fajuló szegedi önbecsülést bármilyen irányba elmozdítani. Szép volt, jó volt, de sok van még vissza. Ezért felszólítjuk szegedi kollégáinkat a mértékletességre, és az alázatos munkára!
