handball in europa

Megvolt az első meccs, fájdalmasan sima hazai győzelem született, ami a játék képe alapján jóval megnyugtatóbb, de egyben kétségbeejtőbb is, mint azt előzetesen remélni merészeltük.

A 41-31 veszprémi szemmel nézve igen szimpatikus végeredmény, bár őszintén szólva nagyobb ellenállást vártunk az örök riválistól. Ami késik nem múlik, a szegedi mérkőzésen bizonyára ennél szorosabb végeredmény születik majd, addig is boncolgatjuk tovább a két döntőbe jutott tengernyi problémáját. Persze majd ha időnk engedi. Tehát nem most.

Hanem most.

Igaz, holnap már a második mérkőzést tekintjük meg a helyszínen, de azért pótolnánk elmaradásunkat is és felemlegetjük a múlt hetit.

A várt nagy csata, a Szeged erejének 20 perc utáni  kifingása miatt teljes egészében elmaradt. Pedig elsőre úgy tűnt, tudják tartani a lépést, a két megbízható szélső, Zvizej és Stranovsky felváltva verdeste be Peric-nek a gólokat, mint ahogy minden valamirevaló szélső idén tavasszal. Aztán jött egy szögedi rövidzárlat és 10 percig gólt sem lőttek a vendégek. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a Veszprém kegyetlenül büntessen és így már a félidőre jelentős előnnyel vonulhatott a címvédő. (21:13)

Előzetes várakozásunk és annak a sarkallatos ténynek ellenére, hogy a mérkőzést felvezető héten robbant ki a veszprémi kapus-para, a második félidőt is a közönség által elő- vagy utóvigyázatosságból e meccsen agyonmagasztalt Peric kezdte. De mivel a széleken kívül jól fogott és Nándival is bensőséges viszonyt mutatott, ez most kevésbé zavarta a nagyérdeműt, mint legutóbb. Egészen pontosan minden bizonnyal még mindig zavarta, ám miután a klub részéről a héten többször is (véleményünk szerint tán túl sokszor is) kinyilvánításra került, hogy márpedig a Nándi-kórusnak komoly felelőssége van a dolgok ilyentén való alakulásában, így a közönség önmérsékletet és megbánást tanusítva inkább pericezett szorgalmasan. (Megpróbálunk erről többet nem írni a bajnokság végéig és az ügy valamilyen szintű megoldásáig, viszont nem lesz könnyű, mert nagyon bántja sebzett lelkünket, még mindig.)

A második félidő aztán ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, viszonylag gyorsan jött a rászámolás és az "Indul a busz" rigmus is a jónéptől. Ha tárgyilagosak  vagyunk, ki kell jelentsük, hogy sajnos nem volt ellenfél a Krivokapic nélküli Szeged múlt vasárnap a Veszprém Arénában. Tovább súlyosbítva ezt a gondolatmenetet a Szeged 2 éve nem ellenfele egy átlagosat teljesítő Veszprémnek nem csak a Veszprém Arénában, hanem az újszegedi Sportcsarnokban sem. És nem látjuk a fényt az alagút végén ezzel kapcsolatban.

Aki némi csalódottságot vél felfedezni gyöngybetűinkben, annak igaza van. Utáljuk, rühelljük, gyűlöljük az olyan bajnoki döntőket, ahol 1 csapat van a pályán. Utáljuk azt is, amikor az a legnagyobb kérdés, hogy Nándi vajon védhet-e ma? Pedig, ha szigorúan a magyar kézilabdás sportélményeket vizsgáljuk, úgy tűnik sajnos idén már nem lesz ennél nagyobb izgalmakban részünk.

Kívánjuk, hogy ne legyen igazunk és holnap egy izgalmas, fordulatos, pattanásig feszült mérkőzésen, teltház előtt játszva győzzön a jobbik!

ps: szegedi problémák dióhéjban

















Szegeden idén már minden megtörtént, ami csak megtörténhetett. Volt edzőcsere, játékos fegyelmezés, játékos elzavarás (több is), hazudozás, tulajdonos kiszállás, új edző kinevezés majd beszopatás, ügyvezetőlemondás, új kinevezés, stb. A legújabb történet éppen, a lassan állandósult edzőkeresés mellett, "a nem először beszopatott Djukic bepereli a klubot" című. Na még pont egy ilyen hiányzik a presztizsét éppen napról-napra bukó, támogatóit elvesztő, morális válságot átélő Pick Szegednek. Minden olyan ottani szurkoló fogadja mélységes tiszteletünket, aki még képes örömmel meccsre indulni ilyen gyalázatosan silány év után. A bajnoki döntő után remélhetőleg letisztul, hogy mit  is várhatunk jövőre az örök másodiktól egyetlen riválistól, ugyanis az az alaptézis talán mindenkinek megvan, hogy hazai erős ellenfél nélkül a Veszprém is baszhassa a továbblépést nemzetközi szinten. Ugye.