Nem nagyon tudtunk, mondjuk nem is akartunk ezen a BL hétvégén más meccsel foglalkozni, mint amit már hetek, sőt, hónapok óta vártunk, persze némi szorongással a szívünkben. A helyszínen tartózkodók pesszimista tippjeit hallgatva egyre erősödött bennünk az érzés, hogy most aztán kiderül minden. Megkezdődött a Veszprém világelitbe kalibrálásának utolsó kis finomítása, decemberben pedig meglesz a pontos helyünk Európa kézilabdás térképén. Részünkről akkor fogjuk beárazni az elmúlt 3 évet.
Elöljáróban annyit, hogy kíváncsian várjuk a visszavágót, mert ez a szombati nyilván jól esik veszprémi kis lelkünknek meg minden, de tudjuk, hogy khm: ennek a Hamburgnak Schwalb úrral az élén bizony van hova fejlődnie az MKB ellen való felkészülésben. (És még idejük is lesz rá, sajnos. Tényleg milyen lenne már, ha most szombaton lemenne a visszavágó?! Hú, de kár, hogy nem.)
Nagyon érdekesnek tartjuk ezt a kissé "félvállról" típusú hozzáállást német részről, nem igazán tudjuk, mivel szolgált rá Mocsai Lajos és bandája, hiszen Hamburgban is feltűnhetett volna, hogy ha hiányzott is a két csapat közötti tényleges tapasztalat, a tétmeccses testi kontaktus, azért láthatóan egy szinten mozognak az eredmények. Tudjuk, hogy nem mindenki tanul mások hibájából, de az okosabbja megteszi. Folyton ugyanazokban a csapatokban, a BL ugyanazon szakaszában botlik a Veszprém is, és a különbségek is ijesztően hasonlóak. A 2 csapat négyszer játszott egymás ellen különböző felkészülési tornákon, és a mérkőzések végeredménye összesen 1 gólos különbséget mutat. Nem nekik. Külön érdekesség, hogy az első tétmeccs eredménye pontos mása az utolsó edzőmeccs végeredményének. (2007. 08. 04. Brümmerhoff Kupa, elődöntő: MKB Veszprém KC - HSV Hamburg 33:30)
Így visszatekintve, fenti előzményeket végiggondolva a fél kisujjkörmünket odaadnánk, ha megtudhatnánk, vajon mennyit videóztak Bitterék? Mégis mit gondolhattak? Hogy ott, ahol a cudar majdnem 5 fóros előnyt bukik a BL negyeddöntőben, ott ahol a Kiel is csak szopóálarcban nyomja, ott majd ők kiráznak az ujjukból egy jó eredményt, vagy mi? De tényleg? Hát nem mondta nekik valaki - mondjuk gugli, ha más nem - hogy itt kizárólag elúszott helyzetekben születnek vendéggyőzelmek, vagy akár csak pontszerzések is?
Nézzük mit kellett volna tenniük azon az apróságon túl, hogy edzőt már így is 2-3 éves késéssel fognak csak váltani.
Először is Vujint nem illik 9 m-en belülre engedni labdával a balban, mert az erősen gólgyanús. Ha pedig ez már megtörtént, akkor legalább nem kell megengedni neki mindezt 3x egymás után, mert az úgy nagyon lesújtó lehet a kapuban álló személy számára. Az erősen átlagos képességű Bitter teljesítményét konkrétan 12%-ra demoralizálta Vujin a mérkőzés során.
Másrészt miután kiderült, hogy szélről semmit nem fog a magyar kapuspár, nyilván orrba-szájba kellett volna tömködni labdákkal Lindbergéket. Igen, még ennél is többet.
Vagy 2 ennyire különböző, de mégis iszonyat jó beállóval simán bepróbálni egy kétbeállós formációt, hátha szét tudják cincálni a rendkívül jól együttműködő, összesen 9 blokkal büszkélkedő magyar hatosfalat.
A játék lassítását sem tartottuk túl szerencsés taktikának a részükről, hiszen arra lehetett volna esély, hogy durván egész meccses rohanással a végére kifingatják az amúgy surmó bajnokságban edződő veszprémieket. Persze, úgy benne lehetett volna a magas számú kapott gól, ám de nagyobb sansz is mutatkozhatott volna a győzelemre, az biztos.
Összefoglalva ezek azok a meglátások, amire azt a visszatérő kijelentésünket alapozzuk, hogy a Hamburgnak nincs edzője, ugyanakkor a kispadjukon hisztiző szöszit mustrálgatva rá kellett jönnünk, hogy a bohócuk jó drága. Szakértelmünket a meccs utáni sajtájon maga Lajos erősítette meg azzal a kijelentésével, hogy tudomása szerint jövőre Martin pajtás manageri posztot tölt majd be a klubnál és amúgy mellékesen edzőt keresnek!
És akkor vizsgáljuk meg kicsit győztes szempontból is mindezt.
Lajos kezét valamilyen szinten kötötték a sérülések, de akkor is bravúros, hogy meglépte a "Csaszi kezd irányítóban" történetet. Számunkra mindenképp az, ugyanis jól tudjuk, hogy meg tudta volna érvelni azt is, ha a Perez-Terzic-Vujin belső hármast nevezi ki kezdésre. Volt benne kockázat, szó sem róla, hiszen bár Császár számára nem új a BL légkör, azért a majdnem teltházas Aréna hangulata és a ráruházott felelősség így együtt akár komolyabban le is blokkolhatta volna. Nem így történt, sőt. Komolyan nem vártunk tőle elsőre ennyire hibátlan, érett, fegyelmezett játékot, tökéletes bemutatkozása volt a jövő egyik veszprémi és egyben magyar reménységének. Így tovább!
Bár Nándi kezdetése is némiképp kényszer volt, ám a mérkőzés első szakaszában határozottan sokat indulhatott az Iváncsik bro. az ő védéseinek, és a példásan működő hatosfalnak köszönhetően. Visszanézve egy morálisan kifogásolható dolgot találtunk, azt most ki is fogásolnánk: Zsenya annyira feleslegesen mosta arcon Vorit visszakézből, sportszerűtlenül, hogy az simán piros lehetett volna rögtön az elején. Arra pedig randán rákefélhetett volna a Veszprém. Persze volt néhány elszámolás, beálló üresen hagyás a meccs során, de épp annyi, amennyi belefért. A kapusteljesítmény veszprémi oldalon is visszacsúszott, a második félidő elején még Peric bevillantott egy hetes- és ziccerfogást, de alapvetően komolyan vehető kapusteljesítmény nélkül tartottuk 30 gólon a bundesliga ezüstérmest, ami kurva jó.
Markora nehéz jelzőket találni, magasan a legnagyobb értéke ennek a csapatnak. Valahogy úgy sül el a csuklója, mint a karikásostor, lassítva sem látni a mozdulatot. Megtalálta a labdaméretű rést a falon, bárhol is volt az, alulról felhúzta, felugrásból visszahúzta, kereste a beállót, a másik lövőt, és belőtte az összes hetest! Utóbbi tény egészen hihetetlen, ugyanis még most is úgy érezzük, simán orosz rulett vele lövetni ezeket. Feltételezzük, hogy ő ragaszkodik hozzá, mert pl. gólkirály szeretne lenni, vagy csak imádja lőni, vagy....Ok, el tudunk képzelni néhány indokot, amit elfogadhatónak tartunk ezügyben, de attól mi még csukott szemmel nézzük. Persze, volt könnyelműbb időszaka ezen a meccsen is, de összességében hőssé vált, az ehfcl.com szerint pedig egyenesen Vujin King of Veszprém.
Mindenképp kiemelnénk még az amúgy is fantasztikus győzelemből a második félidőre érkező Gulyás Petit, aki igen sokoldalú arcát mutatta meg szombaton a Hamburg ellen. A csávó labdát szerzett, felkanyarodott, volt pofája kettes emberhátrányból megverni az emberét, ezzel tovább növelve csapata előnyét, ráadásul Csaszival 2x is eladtak egy új, helycserés figurát, amelynek végén az irányító jobbszélen kerül ziccerbe, így az 5 gólja mellé min. 2 gólpasszt is jegyez, ami 30 perc alatt egészen zseniális. Azzal pedig, hogy mindezt hibátlanul végezte el, gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést.
Csárli szíve mint mindig, most is a helyén volt, és ez mellett, mint mindig, igen fontos pillanatokban szerzett igen fontos gólokat. Nem túl sokat, de nagyon fontosakat! Jó az öreg a háznál, az mindig kiderül.
És Mocsai Lajos természetesen kihagyhatatlan ebből a felsorolásból. Innen is gratulálunk neki, hatalmasat meccselt és tökéletes felkészítést vállalt ebből a győzelemből. Úgy érezzük idénre ő is tanult valamit, ha nehéz is elképzelni róla, hogy van olyan, amit még nem tud. Úgy tűnik saját magát múlja felül itt a szemünk előtt, és képes arra, hogy változtasson szokásain. Próbáljuk még nem elkiabálni, de ez az év mindenképpen bíztatóan indul, minden szinten. Kivéve persze a sérüléseket.
