handball in europa

Eldőlt. Meglett. Ott leszünk.

Még ma is hihetetlen, pedig biztos, hogy igaz: a magyar válogatott teljesen vesztett helyzetből -7-ről talpra állva, a végén óriásit küzdve, az utolsó 10 percben gólt sem kapva nyerte meg 1 góllal ezt a párharcot. Nagy Laci nélkül és Mocsai Tomi ellenére.

Mindenkinek elmondtuk, leírjuk hát ide is: ha ezt a mérkőzést BÁRHOL MÁSHOL rendezik meg ebben az országban, az minimum egy 5 gombócos szopóálarcot jelentett volna. És ezt teljesen komolyan gondoljuk.

A szlovénok egyszer csak úgy szarták össze magukat az 50. perc környékén nagyon egymásra találó közönség & hazai együttes erejétől, hogy azt jó volt nézni. Utoljára a cudar fiainak arcán láthattunk ilyet, de talán ez még azon is túltett. És onnantól nem volt megállás. A közönség szó szerint vb-re űzte csapatát, bár az utolsó pár másodpercet azért megköszönhetjük az éppen oda nem néző német ikreknek is.

Nálunk Nagyon Nagybetűsek:

Fazekas Nándi - bár az első félidei gyatra teljesítményével nagyon nem vagyunk elégedettek, ő - gyakorlatilag példát statuálva ezzel klubbeli csapattársának és edzőjének - megtette azt, amit egy kapusnak meg kell tennie ilyenkor: a sokadik bekapott potya után magát cserélte le a pályáról. És hogy miért is tette és mennyire jól, arra csak egy érvünk van, de az ütni fog: visszajövetele után (kb. 49. perc) nem kapott egy darab gólt sem! Hát ennyi, ha valakinek még mindig nem lenne tiszta, éppen ez az, amiért egy kapust le kell cserélni, amikor nem megy neki a védés. Respect Nándi, sokat köszönhetünk neked!

Iváncsik Gergő - asszem inkább őt kellett volna előre írnunk, de most már mindegy. Isten kategória, kár, hogy nem az esetünk, mert akkor lenne végre rajongásunknak egyszemélyes alanya is. Egész évben kimagaslót nyújtott, nem véletlen kapta meghívóját a világválogatottba. Egyszerűen zseniális amit művel, ezt a két meccset max. 5 hibával hozta le, beleértve a kihagyott hetes(eke)t is. Mindemellett pedig megmaradt annak az utcán megszólítható szerény srácnak, aki szívesen jön ki meccs után az aréna büféjébe meginni egy pofa sört és beszélgetni a szurkolókkal. Mint ahogy azt most is megtette. Respect Gergő, reméljük innen mész nyugdíjba!

Nikola Eklemovic - az ember, aki folyton önmagát rángatja ki a gödörből. Ez jut eszünkbe róla és ezt nem csak erre a párharcra értjük. Természetesen ezekkel a látványos feltámadásokkal csapatán is tol egy római szekérnyit. Nem lett volna elég a fenti 2 kiváló teljesítmény, ha Nikola, az első félidei (izé, hívjuk formakeresgetésnek) kevésbé értékelhető munkásságát nem cseréli bríllirozásra, látható vasakarattal. És ment neki. Így a csapatnak is. Respect Nikola, nagyobb magyar vagy, mint egynéhány Kovács, Kiss, Nagy, if u know, what i mean.

Nagy Kornél - semmiképpen nem hagyhatjuk ki ebből a dícsérős sorból, de nem is fogjuk az egekig magasztalni, mert: "hej ráérünk arra még." Nagyon szép gólokat lőtt, rendkívül felfokozott helyzetben, várjuk a folytatását.

Carlos Pérez - őt nem ezért a meccsért, hanem azért emeljük ki, mert elvállalta és végigcsinálta ezt a plusz 2-3 hetet. Jött akkor, amikor nagyon nagy szükség volt rá és ki is tette szívét, lelkét a pályára. Respect Csárli, nyugdíj már tuti innen lesz, és kéne szobor is, csak simán fából, úgy nem kell színezni.

Gulyás Peti - nem alkotott összességében maradandót, DE megtette azt, amit már többször felejtett el megtenni magyar játékos krízishelyzetben: ledarálta a labdás embert, amikor az volt a feladat. 2 perc és?? pirosat is megért volna az a szituáció és ezt nem igen szokta bevállalni errefelé senki, valamiért. Komolyan mondjuk nem tudjuk, hogy miért.

És akkor a nálunk most inkább negatív hősök, mint bármi más:

Gál Gyula - egyértelmű és borzalmas nagy csalódás. Flegma, lusta, lassú és a zalázat még mindig hiányzik az ismert fogalmak szedetéből nála. Vagyis mikor itt játszik, akkor biztosan. Elképzelhető, hogy Zágrábban nem játssza a nammenőt, de nekünk magyaroknak valamiért mégis. Ráadásul megkapja a karszalagot ezzel a hozzáállással, ami az edzői stáb ordító hibája. Gál Gyula nem lehet csk. ez valami vicc! Monnyon le!

Ilyés Feci - nem szívesen tesszük ide, mert imádjuk, de tényleg. Viszont nem értjük hova tűnt a régi Feci?! Aki szegedi színekben 5-6 gólt vágott a Veszprémnek, aki nem ijedt meg egyetlen hiba után és húzta be fülét farkát takarék módra kapcsolva. Mi akarjuk vissza azt a Fecit! Ezen a meccsen kronológiai sorrendben a következőt művelte: eleresztett talpról egy bombát (gól). Kisodródva, szinte j2-ből felugrásból vágott egyet (gól). Aztán kihagyott 6 méterről egy ordító ziccert és onnantól gyakorlatilag kapura sem nézett. Tudjuk, hogy lelkis a srác, de ennyire nem lehet az. Ha kihagyta, hát kihagyta, menni kell előre, hogy ki legyen javítva. Na. Szeretünk Feci!

-----

Mocsai Lajos - megtett mindent, amit ezzel a kerettel meg lehetett, sőt. A visszavágót szinte hibátlanul meccselte le. Kiffiát mondjuk, ha más nem, csak a nép akaratának engedve inkább a családhoz kéne engedje a jövőben ezek helyett a válogatott programok helyett, és igenis kapust is meg kéne tanuljon lecserélni végre, de összességében kijelenthetjük: nincs még egy magyar edző, aki képes lett volna ezt a párharcot ezzel a csapattal behúzni. Respect, köszönjük Lajos!

A végszó pedig nem lehet más: az mksz monnyon le már végre!