handball in europa

Előre jelezzük, hogy ezt a blogot csak nyár végén akartuk indítani, minden szinten megfelelően felkészülve a következő szezonra. Ami miatt ezt a dátumot kissé előrehoztuk, az a veszprémi kézilabdás élet kedélyeit mostanság borzoló jelenség, mely a holnap kezdődő, egyik fél 3. győzelméig tartó bajnoki döntő fölé tornyosul, de ijesztően.

Ha már az első poszt vélhetően nem lesz hurrá hangulatú, engedtessék meg, hogy előtte gyorsan összefoglaljuk, miről is fog szólni reményeink szerint ez a blog, mindhalál(á)ig. Egyrészt Európa, kézilabdával jócskán szennyezett országainak (konkrétan Németország/Bundesliga; Spanyolország/Asobal; Magyarország/Budapest Bank Liga, jó jó, de mégis csak hazai) bajnokságait dolgozzuk fel, azon belül is nyilván a meghatározó társaságok gyürkődéseit szándékozzuk kiemelt figyelemmel kísérni, másrészt vizslató tekintetünket kb. ugyanekkora arányban szeretnénk a legjobb csapatok nemzetközi színen folyó küzdelmeire irányítani és harmadrészt a mindenkori, éppen aktuális világversenyről (ami nem ritka, ugye) mondunk majd véleményt.

Amennyiben még ez sem foglalná le teljesen a kapacitásunkat, úgy arról írunk, amiről akarunk. Itt leginkább a hozzánk hasonló gyenge bajnokságban vergődő, de onnan kiemelkedő team-ek (Celje, Zagreb, stb.) háza táján történő eseményekre gondolunk. Ennyit a jövőről, vissza a drasztikus jelenbe!

Itt újra jeleznénk egy igen fontos tényt: veszprémi szemmel követjük az eseményeket, viszont - sokak szerint igen furcsa módon - részünkről ez nem zárja ki azt, hogy szeressük a Pick Szegedet is. Természetesen egymás elleni meccsen ez az - amolyan másodlagos - szerelem kicsit elhalványul, de hogy megfelelően szemléltessük azt mondjuk, hogy inkább öntsenek forró ólmot a fülünkbe, mint hogy nemzetközi szinten drukkolni tudjunk bárkinek a Szeged ellen. Sajátos szurkolói hozzáállás, tudjuk, többször vagyunk megróva, mint megdicsérve miatta, de hát mit tegyünk, ezt érezzük.

Térjünk is rá tehát a lényegre, ma meccs lesz Veszprémben, az első a bajnoki döntő összecsapásai közül. Az alapszakaszbeli hibátlan teljesítményének és nyilván a fő rivális év közbeni bukdácsolásának köszönhetően az aktuális bajnok hazai pályán kezdheti meg a párharcot. És ennyi, amit pozitív felhanggal erről írni tudunk jelenleg, ugyanis azon túl, hogy kedvenc kereskedelmi csatornánknak köszönhetően 11.40-kor kezdődik a mérkőzés, így várhatóan elmarad az utóbbi években teljesen természetes telt ház, ráadásul még egy igen éles morális válság közepén is találta magát a sehonnai szurkoló. Nem nyúlnánk vissza részletesen egészen a szezon kezdetéig, de nagyvonalakban azért felvázolnánk a helyzetet. A legnagyobb erősítés idén egyértelműen az volt, hogy a keret nagyjából együtt maradt. Marko Vujin kecsegtető kérőinek nemet mondva aláírt még 3 évet, a tavaly februári tragédiának köszönhető lehetőséggel élni tudó Vilovski erre az évre is bizalmat kapott, mellé pluszban egy remek társat is, Renato Sulic személyében, így igazából egyedül Ilyés Ferenc távozását kellett megnyugtatóan megoldani, ami első látszatra sikerült is Mirsad Terzic leszerződtetésével. Éreztük, hogy kicsit kevés ez a Mirkovic srác J2 cserének, de reméltük, hogy Marko lesz akkora terminátor, hogy végignyomja az egész évet. Tévedtünk. De jött az igazi örömünnep ami Fazekas Nándi hazatérésével bontakozott ki ősveszprémi lelkünkben. Úgy gondoltuk, 2 ilyen kapussal nincs megállás Kölnig. A keret tehát adott volt ahhoz, hogy nemzetközi szinten előrébb léphessen csapatunk, ám csak abban az esetben, ha a keret egésze játékban van egész évben. Így, visszagondolva, a figyelmesebb szemnek feltűnhetett már az ősszel is, hogy a sokat hangoztatott rotáció alapvetően nem lesz a fegyverünk. Gondolunk itt ilyenekre, hogy egy komoly Vujin-sérülés kellett ahhoz, hogy a majdnem mindenki által irgalmatlan nagy tehetségnek tartott Zarko Sesum egyáltalán lehetőséget kapjon, de odáig máig nem jutottunk el, hogy akár egyszer is az általa meghatározott saját posztján próbáljuk ki. De mivel szépen húztuk be a meccseinket mind a hazai, mind az elit pontvadászatban, így a kritikus hangok leginkább lehurrogásra kerültek. A kapuskérdés valószínűleg Nándi sérülésének következtében nem csúcsosodott ki már jóval előbb. Mostanáig. Mert most éppen helyzet van ez ügyben.

Az van, hogy konkrétan mindkét kapusunk elégedetlen! Nándi a mellőzését kéri számon, Peric pedig a közönség, Nándit pályára követelő kórusát veszi erősen a szívére. Az egész helyzetet tovább súlyosbítja szemünkben az a nem elhanyagolható tény, hogy úgy estünk ki múlt héten a Barcelona ellenében a BL-ből, hogy szemernyi esélyünk sem volt a továbblépésre. Ennek fő oka a kinti meccs alapra fogalmatlan játéka mellett a kapusteljesítmény/csere elmaradása lehetett és itt meg kell említenünk az általunk igen nagyra becsült Mocsai Lajos felelősségét is. Máig nem hisszük el, hogy a Mester nem tudott mit kezdeni ezzel a számára bizonyára már jól ismert problémával. A kialakult helyzetben természetes, hogy az ember megvizsgálja más oldalról is az elmúlt történéseket.

Vajon mióta létezik a feszültség a 2 portás között? Mert hogy ilyen helyzetben létezik, abban egészen biztosak vagyunk. Vajon ezért maradt messze a várakozások alatt Peric tavaszi teljesítménye? Vajon meddig fajulhat ez? Vajon miért nem tudta senki megoldani? Két értelmes felnőtt munkaidő beosztásából adódhat ekkora probléma? Ez csak a mi átlagos életünkből tűnik leginkább hiúsági kérdésnek, mondhatni faszcsatának? Emberi egókon elmehet egy egész sportszezon? Ezek a kérdések foglalkoztatnak bennünket jelenleg, pedig ma kezdődik a bajnoki döntő amely, sajnos, ennek tükrében számunkra szinte érdemtelen. :(